20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

felemelkedni a futóhomokból, de ő realizálta a szépségét neki, mert, megint, ez az egész belülről jött. Ez nem egy külső kivetülés volt. Ez az ő régi énje volt, ami bomlott vagy feloldódott, hogy teret csináljon az új énnek. És aztán ült ennek a futóhomoknak a szélén megérteni mindazt, ami történt, meghökkenve a szépségen. Felnézett oda, ahol a Mester volt, és realizálta, hogy nem volt ott Mester. Nem ült ott a Mester. Nem volt angyal, és csodálkozott, hogy nem-e volt ez az egész valami féle illúzió, amikor hirtelen hallotta a hangot belül azt mondani, "Én vagyok a Mester. Mindig is itt voltam. Mindig is belül voltam. Sohasem hallottál engem mostanáig mert zárva tartottad magad. Kint kerested az összes választ. Angyalokat, isteneket és minden mást kerestél, amikor, valóban, mindvégig itt voltam." És realizálta, hogy nem hallotta ezt emberi szavakban. Ez nem olyan volt, mint egy hang, mint amit most hallassz. Úgy hallotta ezt, mint egy belső tudás, de ez még tisztább volt, mint bármilyen szó. Most már tudta, hogy a Mester belül integrálódott, része volt az embernek és az ember tapasztalásának. Egy hosszú szünet volt, ahogy beleérzett ebbe. Valami oly gyönyörű volt, oly jellegzetes a Mesterről, ahogy most jelen van, és most része az ember tapasztalásának. És a Mester mondta

56

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.