20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

First page Table of contents 1 Next page Last page

A MESTER ÉLETE 9. RÉSZ: REÁLÚZIÓ

Crimson Circle Cloud Class E-Reader

Fordította: Nagy János Lektorálta: id. Nagy János

Csak online elérés Nem érhető el nyomtatás vagy letöltés

TARTALOMJEGYZÉK

(Kattints a címre a navigáláshoz)

1. Ülés – A Mester és Carl .....................................................3. oldal

2. Ülés – Epifánia .................................................................31. oldal

3. Ülés – Tudatosság Megengedése ....................................52. oldal

4. Ülés – Gravitáció ............................................................. 71. oldal

5. Ülés – Idő, Tér és Energia ..............................................100. oldal

6. Ülés – Reálúziók Merabh ..............................................133. oldal

FONTOS MEGJEGYZÉS: Ez az információ nem neked való, kivéve, ha teljes felelősséget vállalsz az életedért és a teremtésedért.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

1. Ülés

A MESTER ÉS CARL

LINDA: Üdvözöllek a Mester Élte 9-ben. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy itt vagyunk, lássuk Adamusnak mit kell mondania. Azt hiszem én igazán, különösen, ahogy te csinálod, szeretem a Mester Életét, mert Adamus azért csinálja ezt, hogy támogassa az utazásunkat, és ez mindig arról szól, hogy igazán támogassa ezt a realizációt. GEOFF: Szeretem a Mester Életét, az egész sorozatot. Mint mondtad, ez a kilences számú, de az egész sorozat arról szól, hogy hogyan élj, mint egy Mester a Földön, testetöltött Mester. Az információ izgalmas, felbecsülhetetlen és amit én

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

igazán szeretek az az, hogy felépítjük ezt az egész információ könyvtárat másoknak, akik utánunk jönnek, egy könyvtárat, ami igazából az egész utazásunkról szól, a történetünkről, milyen eljutni erre a pontra. Szóval, minden alkalommal, amikor csinálunk egy Mester Életét, azt érzem, hogy még több tudatba és tudatosságba megyünk és igazán több eszközbe egy Mesterként való életért, aminek kegyelmesnek kellene lennie. Könnyűnek kellene lennie. LINDA: De Adamus igazán vigyáz ránk. Mindig értékel, és ez az anyag egy tükröződése az energiánknak, és mindig szeretem, hogy felhozza azt az érvet. GEOFF: Mm hmm. Szóval azt kérjük, hogy ahogy keresztül mész a Mester Életén, ahogy megnézed ezt, először is, érezz bele az energiákba - úgy értem, igazán érezz bele - mert érezni fogod önmagad részét ebben a Mester Életében és minden Mester Életében, mert Adamus szó szerint vesz mindannyiónkat - úgymond ez Adamus, ez Linda és én, ez mindannyiónk - és összehozza ezt egy gyönyörű történetbe. Szóval, érezd önmagad. Érezd az energiákat, ahogy keresztül megyünk ezen. És szintén azt is javasoljuk, hogy tarts egy kis szünetet minden szegmens között, egy szünet jelenti azt, hogy sétálj, csinálj némi légzést. Rendszerint sok információ van ebben és néha

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

egy kicsit mentális tud lenni, szóval tartsd meg azt az szünetet az ülések között, hogy igazán hagyd ezt bemerülni. LINDA: Adamus igazán megmozgat némi energiát, és egyetértek. Sokkal jobban csinálom, amikor szánok egy kis időt minden szegmens között, hogy csak igazán megengedjem magamnak elnyelni és hogy csak azzal az üzenettel legyek ameddig készen nem állok a következőre. GEOFF: Szóval, köszönöm, hogy itt vagy. Köszönöm, hogy részese vagy ennek. Most, vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy behozzuk Adamus Saint-Germaint. Szeretek ezzel a sráccal dolgozni.

LINDA: Az jó.

GEOFF: Szeretem közvetíteni Adamust. Ez egy csodálatos út volt, szóval készen állok arra, hogy lássam mi fog következőleg történni, ahogy belemegyünk a Mester Élete 9-be. Köszönöm.

LINDA: Köszönöm.

Szóval, vedd a jó mély lélegzetet, ahogy elkezdjük ezt a Mester Élete 9-et, ezt az első ülését a Mester Élete 9-nek.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Vedd a jó mély lélegzetet, azt a mély tudatosság lélegzetet. Vedd a jó mély lélegzetet és nyílj meg ennek a tapasztalásnak, engedélyt adva magunknak igazán megtapasztalni ezt az Adamus anyagot, ezt a különleges Mester Életét. Vedd a jó mély lélegzetet önmagad tiszteletére, önmagad tiszteletére.

Lélegezd az "Én Vagyok, Én Itt Vagyok"-ot.

Lélegezd a "Létezem"-et.

Vedd azt a jó mély lélegzetet és engedj meg.

ADAMUS: Vagyok, aki Vagyok, Adamus St. Germain. Üdvözöllek a Mester Életében. Öröm, hogy itt lehetek mindannyiótokkal. Mester Élete 9 - még nevünk sincsen neki. Ki fogjuk azt fejleszteni, ahogy haladunk ebben az ülésben. A Mester Élete, ez a sorozat, ez nektek lett tervezve, embereknek, akik a Realizációba mennek és a fizikai testben maradnak ezen a bolygón. Vannak bizonyos dolgok, amiket tudnotok kell, meg kell értenek és tudatában kell lennetek, hogy folytatják az életet ezen a bolygón, hogy meg legyen az a Mester Élete, a jó élet, hagyni az energiát titeket szolgálni. Szóval, belemegyünk ebbe a Mester Élete 9-be, a hamarosan-elnevezett Mester Életébe, abba, ami

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

még nincs megcímezve. Hamarosan kifejlesztjük, ahogy megkapjuk. De most, vegyél egy mély lélegzetet. Vegyél egy nagyon jó mély lélegzetet. Most nagyon sok dolog lebeg körülöttünk, sok energia. Talán érzed ezt a gyomrodban. Talán érzed az elmédben. Sok energia, mert amibe belemegyünk ezzel a Mester Életével, valami nagyon mélységes. Beszéltünk néhányról a múltban, de most integrálni fogjuk ezt. Mélyen bele fogunk menni. Vegyél egy jó mély lélegzetet abba a fizikai testbe, ami oly sok változáson megy most keresztül. Vegyél egy jó mély lélegzetet, ahogy túl lépünk az elmén. Túl kell lépnünk az elmén, mert sokkal több van ott kint. Vegyél egy jó mély lélegzetet és ismerd el az utazásod, hogy ilyen messze jöttél. Ember vagy, aki szintén most realizálja a Mestert és az Én Vagyok-ot, és ez az egész a "Létezemmel" kezdődik. Kezdjük a Mester Élete 9-cet azzal - "Létezem, Vagyok, aki Vagyok." Ez az egész ott kezdődik. Oly gyakran mondtam a Shaumbrának, ha bajban találod magad, kétségbeesésben találod magad, csak állj meg mindennel egy pillanatra. Térj vissza a "Létezemhez. Létezem függetlenül bármitől vagy bárkitől. Létezem mert Én Vagyok. Létezem időtlenül és tértelenül. Létezem, és

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

mindig, mindig, mindig fogok." Sohasem volt egy esemény, ami létrehozott téged. Sohasem tudsz kimenni a teremtésből vagy létezésből. Mindig is voltál és mindig is fogsz, és ezt az elmének nehéz megfognia, különösen az összes programozással - a teremtés programozással és a ténnyel, hogy valaminek, ami nagyobb mint te, létre kellett hoznia téged - de ez egyáltalán nem az a mód. Ebben a Mester Életében, mi úgymond befordulunk a sarkon. Belemegyünk néhány fizikába - amit Adamus fizikának nevezek, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem szükségszerűen értene egyet sok fizikával vagy tudománnyal most a bolygón - de belemegyünk sok fizikájába a valóságnak. És közületek azoknak, akik különösen nem technikai gondolkodásúak, közületek azoknak, akik nem igazán kedvelik a fizikát, tulajdonképpen ez kitűnő nektek, mert még jobban meg fogtok nyílni ennek. És tudom néhányatok mondja, "Óh, nem szeretem azt a részt, az összes fizikát," tulajdonképpen nem sok minden van, amit meg kell érteni. Közületek azoknak, akiknek volt egy kis háttere a tudományban és fizikában, ez esetleg azt fogja okozni, hogy megkérdőjelezel néhány dolgot, amiről beszélni fogunk. Ez esetleg azt okozza a tudományos vagy a program elmédnek, hogy visszamenjen és figyelembe vegyen néhány

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

dolgot a fizikáról, amit tanultál az iskolában vagy a szakmádban. És az jó, mert el fogod kezdeni realizálni, hogy hogyan fogunk beszélni az új fizikáról, de mégis a régi fizika tulajdonképpen, oly módon, pontos. Amit tulajdonképpen csinálunk, az az, hogy belemegyünk az És-be . Tudod, ez nem tagadja a jelenlegi néhány tudományt a bolygón, de mégis ezt egy más perspektívából nézzük. Ez szélesíti ezt. Ez egy sokoldalú nézetét adja neked, ahelyett a nagyon szűk egyedülálló nézet helyett. És az a szűk egyedülálló nézet az, ami, nos, ami azt okozza neked, hogy érezd a szabadságvesztést, ami azt az érzést okozza neked csak egy kicsi vagy, csaknem jelenetéktelen létező a valóságnak egy óriási tengerében. És természetesen egyik sem igaz. Szóval, vegyél egy jó mély lélegzetet, esetleg igyál kávét, ahogy belemegyünk a Mester Élete 9-be.

Carl Dilemmája

Kezdjük egy történettel. Kezdjük egy Mester és Carl történettel. Most, ebben a történetben, a Mester Carl része. A Mester a bölcsesség, a mesteri része Carlnak. Carl az ember. És a Mestert egy mennyei spa-ban találjuk a más birodalmakban - áh! - a melegfürdőben ülve,

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

egy pohár pezsgőt iszogatva egy gyönyörű napsütéses napon. Nem érdekelve, nem törődve. Tudod, Mesternek lenni, tulajdonképpen egy eléggé könnyű munka, egy pár egyszerű kivétellel. De egy Mester csak ott van, úgymond egy nemfizikai, gyönyörű birodalomban, úgymond csaknem egy angyali birodalomban. A Mester csak várakozik az emberre, hogy keresztül menjen a tapasztalásán és aztán bölcsességet hozzon annak az összes tapasztalásnak. Ez igazán nem kerül erőfeszítésbe a Mester részéről, hogy ezt megtegye. Ez úgymond olyan, mint egy suhintás a varázspálcával és veszi az ember tapasztalását és tiszta bölcsességbe alakítja, az összes részlet nélkül, az összes érzelem nélkül, az összes gondolat és minden más nélkül, és csak veszi az ember tapasztalását és bölcsességbe hozza. És aztán ezt az Én Vagyok-nak viszi, mert, tudod, az Én Vagyok szereti azt a lepárolt, gyönyörű bölcsességet. Szóval, a Mestert ülve találjuk egy mennyi spa- ban élvezve a napot, igazán várakozva az ember következő tapasztalására, hogy jöjjön. És, mint mondtam, eléggé könnyű munka Mesternek lenni, más mint amikor az ember ellenáll, amikor az ember visszatart. Nem hajlandók elengedni a tapasztalatot. Nem hajlandók elengedni a részleteket, a traumákat, a fizikai és nem fizikai hatásokat. Folytatni akarják feldolgozni. Folytatni

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

akarnak harcolni vele vagy csak megélni és megtapasztalni. De nem hajlandók elengedni, és ez úgymond frusztráló a Mesternek. Néha ez két, három létidő lesz, mielőtt az ember igazán készen áll feladni azt a tapasztalást bölcsességbe. Továbbra is ki akarják játszani. Továbbra is álmodni akarnak róla éjjel. Továbbra is küzdeni akarnak vele a napközben. És a Mesternek nevetnie kell - a Mesternek néha nevetnie kell - mert még akkor is, amikor az embernek adottak a válaszok, még akkor is amikor az embernek meg van mutatva az út, oly gyakran nem csinálják. És én, Adamus, szeretem azt mondani, hogy ha valakinek még mindig önértékelés, nem számít mi az - még mindig származtatnak valamit belőle. Még mindig kapnak valamit abból a tapasztalásból, másképp nem lenne ott. Senki sincs beragadva. Szeretném igazán kihangsúlyozni ezt. Senki sincs beragadva. Óh, szeretik azt hinni, hogy be vannak, és szeretik azt színlelni, de senki sincs igazán beragadva. Kitudsz kerülni belőle, akármikor elengeded, akármikor megengeded, akármikor mondod, "Drága Mester, ezt neked adom, szóval bölcsességbe tudod hozni." vannak problémák az életében - akár ez egészség vagy bőség, kapcsolatok vagy

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Vannak emberek, akik harcolnának azokkal a szavakkal. Vannak emberek, akik egész nap veszekednének velem. Vannak emberek, akik ragaszkodnak az elégtelenségükhöz és ragaszkodnak az érzelmi és fizikai fájdalom tartáshoz az életükben, akik ragaszkodnak az áldozatként folytatáshoz. De most megtanulod, a gyönyörű jöveteledbe a Realizációba - itt maradsz ezen a bolygón, mint egy testetöltött Mester - most megtanulod azt, hogy bármikor, amikor készen állsz elengedni, bármikor, ez lehetséges. Megtörténik. Szóval térjünk vissza a Mesterhez a mennyei spa-ba, élvezve a gyönyörű napot, csak várakozva a következő tapasztalat darabra az embertől, hogy jöjjön, így aztán bölcsességelve lehet. Ez igazán egy szép munka a Mesternek, kivéve amikor az ember úgymond makaccsá válik. Nos, ahogy a Mester élvezte ezt a gyönyörű napot a melegfürdőben, hirtelen hallotta a hívást - egy hívást segítségért, halványan a háttérben - egy hívást segítségért, kiáltást. Ez úgy hangzott mint, "Drága Isten!" csaknem, mint egy kétségbeesett imádkozás az angyaloknak és - óh! - a Mester vett egy mély lélegzetet és mondta, "Itt vagyunk megint. Ez az emberem, itt vagyunk megint. De ez most ezalkalommal eléggé kétségbeesettnek hangzott, szóval jobb

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

ellenőrizni az embert és megnézni, hogy mi történik." Szóval, a Mester kiszállt a melegfürdőből és gondolta, "Nos, nem lenne megfelelő így menni bármiféle ruha nélkül, szóval a Mester elképzelte magát egy gyönyörű köntösben, mint egy hosszú palást, gyönyörű bíbor színben. És a pillanat amikor a Mester elképzelte, úgy is volt. És a Mester tulajdonképpen elég jól érezte magát, úgymond úgy öltözve megint, mint egy ember, ruhákat vett fel, de az öltözködés jónak, kényelmesnek érződött. Tökéletesen illeszkedett a Mesteren. És aztán a Mester realizálta, "Óh, fel kell vennem a szárnyaimat," mert, tudod, az ember még mindig hozzá van szokva, hogy angyalok jönnek és meglátogatják vagy valami más bibliai létezők. A Mester gondolta, "Nos, ha csak úgy jelenek meg, mint a Mester, ez úgy fog tűnni az embernek, hogy ez sokkal inkább olyan mint az ember, majd nem fog még csak hallgatni sem, szóval jobb, ha elképzelek egy pár szárnyat" és hirtelen a szárnyak ott voltak, a palást, a szárnyak és minden más. És a Mester gondolta, "Nos, a végső hozzáadás, tennem kellene egy kis fénykoszorút a fejem fölé. Nem túl sokat, nem túl keveset, de egy kicsi ragyogást a fejem fölé, hogy igazán elkapja az ember figyelmét."

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Szóval, a Mester hirtelen a Földön találta magát az emberrel. Az ember segítségért sírt. A Mester lenézett és igazán vissza kellett tartania a nevetést egy pillanatig, mert látta az embert azelőtt sok zűrben, de ez volt igazán a valaha egyik legnagyobb. Tudod, az ember kint volt az erdő közepén lemerülve a futóhomokba, nos, csak a köldökéig és nem csak a futóhomokban, hanem össze volt kuszálva zsinórokban és gallyakban és indákban és minden másban. Ez egy zűr volt! És az ember kétségbeesetten, kétségbeesetten próbált kikerülni a futóhomokból. És a Mester vett egy mély lélegzetet és mondta, "Oké, igazán meg fogom jelentetni magam az embernek, amit most meg tudok tenni, mert az ember eléggé kétségbeesett megengedni az én képemet előjönni." A Mester azt gondolta magában, "Ez úgymond szomorú, tudod, mert én mindig itt vagyok, mint más nemfizikai dolgok, mindig itt vannak. De az emberek, lezárták a szemeiket. Lezárták azt a belső szemet, szóval csak igazán akkor látnak minket, amikor teljesen kétségbeesettek." Hirtelen, az ember a futóhomokban segítségért sikoltozva felnézett és látta ezt a szép, hihetetlenül gyönyörű, jóképű angyalt és érzett egy megkönnyebbülés érzéket; kiáltott, "Óh, angyal! Válaszoltál az imádkozásaimra! Jöttél megmenteni engem. Benne vagyok ebben a

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

futóhomokban és nem csak az, hanem össze vagyok kuszálódva ebben az összes indában. Jöttél kiszabadítani engem. Kérlek húzz fel mert érezni tudom, hogy minden pillanattal egy kicsit mélyebbre és egy kicsit mélyebbre megyek." És a Mester, álruhában, mint angyal, mondta, "Nos, drága ember, az első dolog, amit tegyél az az, hogy állj le az erőlködéssel. Állj le a sok mozgással, mert ahogy azt teszed, valószínűleg megfigyelted, hogy csak mélyebb és mélyebbre mész abban a futóhomokban, és azok az indák, amik mindenhol betekertek téged csak még sűrűbbek lesznek és úgy tűnik, hogy csaknem kifojtják az életet belőled. Szóval az első dolog az, hogy csak állj le az összes nyugtalansággal." Nos, ez csaknem egyenesen ellentétes irányba ment bármilyen úgymond természetes reakcióval, ami az embernek lenne, mert, tudod, amikor benne vagy a futóhomokban és össze vagy kuszálódva indákban, próbálsz kikerülni. De szintén realizálnod kell, hogy minél jobban próbálkozol kikerülni, egyszerűen jobban érvényesíted a szituációt, hogy benne vagy. Minél jobban hitelt adsz annak a valóságnak - ebben az esetben a futóhomoknak és az indáknak, amik összekuszálják az embert - csak még valódibbá teszed és még jobban és jobban és jobban elmerülve találod magad benne.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Nos, ezen a ponton az embernek csak egy gondolat volt az elméjében. Carl a túlélésről gondolkodott és ennyi. Még egyszer kikiáltott az angyalnak és mondta, "Gyorsan! Gyorsan! Húzz ki engem innen! Hajts végre valami féle csodát és húzz ki engem ebből a futóhomokból, ebből az ingoványból. Juttass ki engem innen!" A Mester úgymond szórakozott ezzel, mert, tudod, a Mester már úgymond tudta a kimenetelést, oly módon. Úgy értem, nem az összes részletet, de a Mester tudta, hogy ez az egész kidolgozódik. Tudod, még ha Carl meghal a futóhomokban, ez az egész még mindig kidolgozódik. A Mesternek nincs nagy szándéka a részletekben. A Mester realizálja, hogy ez az egész egy tapasztalás az embernek. Nincs olyan dolog, mint halál. Tulajdonképpen nincs idő és tér. Egyik sem. Ezek mind emberi fogalmak, szóval a Mester különösen nem aggódott ezen a ponton. Ami azt illeti, egy kicsit szórakoztatva találta magát az ember dilemmája által. És az nem azt mondja, hogy a Mester benned örül bármelyik szenvedésednek, de meg kell értened, hogy a Mesternek fenn kell tartania úgymond egy pártatlan létezés érzéket és úgymond fenntartani a tudás egyensúlyát, hogy minden dolog kidolgozódik. Nos, a Mester - álruhában, mint egy angyal, mert az emberek szeretnek angyalokat látni - a Mester mondta, "Carl, hogyan kerültél ide, elsősorban?"

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Carl mondta, "Nos, tudod, ez a telihold éjszakája volt és kijöttem ide egy ceremóniát csinálni, hogy az isteniségem fényét behozzam a lényembe." És azt mondta, "Elvesztem az úton és elkezdtem pánikolni, amikor állatokat hallottam a távolban, és elkezdtem érezni, hogy hűvösödik és sötétedik és elkezdtem pánikolni, és amikor pánikoltam, elkezdtem futni, és amikor futottam azonnal beleestem ebbe a futóhomok gödörbe. És aztán hirtelen, a semmiből, ezek az indák elkezdtek jönni és betekertek mindenhol. De a beszélgetés helyett, kiszednél engem innen, drága angyal?" Nos, a Mester megállt egy pillanatra és mondta, "Tudod, Carl, tulajdonképpen nem tudok. Igazán nem tudok. Tulajdonképpen nem vagyok egy fizikai létező, szóval még ha odanyújtanám a kezem, a kezed egyenesen keresztül menne rajta, tudod, mert valójában nem egy fizikai létező vagyok. Szóval, bocsánat, nem tudok neked azon a módon segíteni." Nos, ez úgymond feldühítette Carlt, úgymond meg is lepte. Azt gondolta, hogy az angyalok tudnak mindenféle varázstrükköket. És Carl mondta, "Nos, csak dobd nekem oda azt a farönköt. Dobd nekem oda azt a farönköt, így aztán meg tudom próbálni kijuttatni magam." És a Mester mondta, "Bocsánat. Nem vagyok fizikai létező. Érzékelni tudom azt a farönköt ott,

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

de tulajdonképpen nem tudom felemelni. Nem tudok semmi olyat megtenni." És azt mondta, "Carl, egy valódi zűrzavarban vagy itt, nemde?" Carl kezdett egyszerre eléggé ideges és kétségbeesett lenni, mert most a futóhomok a mellkas szintjéig felment. Elkezdett ordítani és sikítani és más angyalokat hívni, imádkozni más létezőnek, imádkozni Yeshuának vagy Istennek vagy valakinek, aki jön és megmenti őt. Itt, úgy érezte, hogy egy rossz angyalt kapott. A Mester érezni tudta azt, és a Mester érezni tudta a kétségbeesést és a haragot és minden más érzelmet, és a Mester azt gondolta magában, "Nos, ez valami elég érdekes lesz, amit később bölcsességbe hozok. Ez nem a te tipikus emberi tapasztalásod. Úgy értem, itt van ő a futóhomokban és hamarosan meg is halhat. Ezt igazán jó lesz később bölcsességbe hozni." De a Mester mosolygott egy kicsit, mert tudta, hogy ez hogyan végződött. A Mester mondta, "Nos, Carl, nem tudok segíteni neked. Nem tudlak kihúzni, de biztos vagyok benne, hogy tudok adni neked néhány jó tanácsot, hogy hogyan csináld ezt magad." Mostanra Carl érezte, hogy a futóhomok megközelíti a nyakvonal szintjét, szörnyen kétségbeesve érezte, nem igazán akart elköteleződve lenni sok beszélgetésben ezen a ponton; csak pokolian ki akart kerülni a futóhomokból. De nem volt választása, mert

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

benne volt és az angyal nem, és nem volt igazán más választása, mint az angyal tanácsának a meghallgatása, aki valójában a Mester volt. És a Mester mondta, "Carl, csapkodsz össze vissza abban a futóhomokban. Indiák borítanak be mindenhol. Nehezen tudod mozgatni többé a kezeidet és a lábaid korlátozottak. Ez eléggé egy ingovány, amiben vagy," mondta. "Ez úgymond egy jelzője, nos, az életednek. Az életednek. Oly keményen próbálkoztál az életedben. Keményen próbálkoztál kitalálni az egészet. Próbáltál értelmet csinálni az emberi útnak, és minél jobban csináltad, annál jobban elmerültél benne. Minél jobban próbáltad kiharcolni az utad az emberi kondícióból, tulajdonképpen annál jobban belekerültél. Minél jobban filozófiai lettél, minél jobban próbáltad az embert valami féle grandiózus szuper létezővé csinálni, annál jobban belehúzva találtad magad a tömegtudatba és az emberi módokba." Azt mondta, "Carl, ott van valamit, amit meg kell tenned, ez az elengedése annak, így aztán igazán látni tudsz, mert, tudod, Carl, én nem pánikolok itt, téged nézve elmerülni. Látom, hogy a futóhomok most már az álladig ér. Én nem pánikolok itt, és nem azért, mert nem érdekel. Nem azért, mert nincs együttérzésem, hanem mert ez a tökéletes lehetőség itt, pont most neked, hogy végül csinálj egy váltást."

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Carl kikiáltott, "Csinálj egy váltást! Én csak ki akarok kerülni a futóhomokból! Meg fogok halni! Vannak számláim, amiket fizetnem kell. Vannak emberek az életemben, akik csodálkozni fognak, hogy mi történt. Sohasem fognak megtalálni engem, el leszek merülve ebben a futóhomokban. Senki sem tudja, hogy hol vagyok, és te itt adod nekem ezt a hosszú történetet? Csak húzz ki engem!" A Mester úgymond vett egy mély lélegzetet és mosolygott és mondta, "Carl, most kétségbe vagy esve, szóval tulajdonképpen hajlandó vagy hallgatni, és az összes számítás által, körülbelül másik hat beszélgetési percünk van mielőtt te úgymond ... eljut, tudod, a te ... és aztán túl. Körülbelül hat percünk van." Mondta, "A csodálatos dolog az, hogy amíg a futóhomokban látod magad az indákkal mindenhol összekuszálódva, nincs valódi remény, hogy kikerülsz, azon kívül, hogy hívsz egy angyalt kívülről," mondta, "Nem úgy látom. Nem úgy látom. Úgy értem, látlak téged abban a gödörben, de nem látom, hogy be lennél ragadva." Nos, Carl igazán meg volt hökkenve ezen a ponton, de tulajdonképpen eléggé aggódott is, mert most a futóhomok közelebb jött a szájához és nem akart futóhomokot vacsorázni.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

És az angyal, aki valójában a Mester, mondta, "Carl, az élet, minden a perspektíváról szól. Minden a perspektíváról szól, hogyan látod a dolgokat. Tudod, egy emberi perspektívában vagy, ami gyönyörű, de ez szintén nagyon szűk. Hiszel bizonyos dolgokban magáról az életről. Azt tulajdonképpen te vagyok, de én a Mester részed vagyok. Nem akarod azon a módon látni, inkább látnál egy angyalt. Az életet egy bizonyos módban látod, hogy keresztül kell rajta küzdened magad. Keményen kell dolgoznod. Mindent ki kell találnod és, eléggé őszintén, nem kell. Nem tudod. Ez tulajdonképpen lehetetlen. Azt akarod hinni, hogy vannak erők vagy energiák rajtad kívül, amik jönni tudnak és segítenek neked, és tulajdonképpen nem tudnak. Nem tudnak. És bármi - óh, bocsánat, csak csukd be a szád akkor," a Mester mondta Carlnak. Így aztán nem kapod meg - még mindig tudsz lélegezni az orrodon keresztül. Csak csukd be a szád amíg itt befejezem." Mondta, "Szólítod a külsőt segítségért és tulajdonképpen semmi sincs ott kint." Nos, olvasni tudta Carl gondolatait és Carl gondolatai azt mondták, "Igen, de voltak idők az életemben, ahol voltak intervenciók," és a Mester mondta, "Tulajdonképpen, nem. Úgy értem, nem külső intervenciók. Ez mind te voltál. Azok voltak hiszed, hogy egy angyal vagyok és én tulajdonképpen nem az vagyok. Én

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

az idők az életedben, ahol megnyíltál és megengedtél, ahol úgymond zűrben voltál, mint most, amiben most vagy és meg kellett nyílnod. Másképp, eléggé lezárva tartottad volna." A Mester azt mondta, "Tudod, ez az egész a perspektíváról szól és te ilyen korlátozott perspektívájával éltél a dolgoknak, az életnek, az

emberek módjainak a bolygón. Itt az idő megnyitni a perspektívádat, megnyitni a szemeidet."

Most, Carl eléggé mérges lett, nem utolsó sorban, mert érezni tudta, hogy a futóhomok jött fel. Túl ment a száján, érezni tudta feljönni az orráig és tudta, hogy nem maradt túl sok ideje. És a Mester azt mondta, "Carl, állj le az ilyen mozgásokkal. Ne mozogj. Vegyél egy lélegzetet - az orrodon keresztül, természetesen, ne a szádon keresztül - de vegyél egy mély lélegzetet és csak lazulj el." Nos, Carlnak nincs túl sok választása ezen a ponton, szóval tulajdonképpen csak megtette. Vett egy jó mély lélegzetet. Nem igazán lazult el, de vett egy jó mély lélegzetet és ennek során, ott volt úgymond egy érzet, ami rá jött és hirtelen realizálta, hogy tulajdonképpen nem igazán süllyed többé. Csak úgymond fenntartotta azt, ahol van. Nem jön ki a futóhomokból, hanem csak fenntart, ami megengedte a Mesternek, hogy folytassa.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

A Mester azt mondta, "Tudod, Carl, ott van ez a dolog, amit egy membránnak nevezek. Ez úgymond egy vicces játék a szavakkal." Mondta, "Tudod, a membrán olyan, mint valaminek a lefedése. Ez lehet egy hártya valami felett vagy ez akár a csomagolása valaminek, de ez egy membrán. Vannak mesterséges membránok, vannak biológia szövet membránok, de ez úgymond egy elfedés vagy egy burkolat." A Mester azt mondta, "Úgymond szeretem azt a szót, mert, nos, ez szintén tartalmazza, ha megnézed, 'mem,' mint memória és 'brane,' mint az emberi agyad. És ez a membrán, ami neked és másoknak van, alapvetően korlátoz, elzár téged, lezár téged, és az elme emléke, az agy elméke, és ez az, amit használtál. Ez az, amit a legtöbb ember használ és ez rendben van, az hiszem, néha, de ez lezárva tart téged. Ez távol tart téged attól, hogy lásd, mi van valójában ott. És ez az, amit kérni fogok, hogy tegyél meg, Carl, hogy nyisd meg azt a membránt, hogy nyisd meg és ne csak az elme memóriájában legyél; ne csak, tudod, emlékezzél részletekre és tényekre és számokra az életedből, hanem lépj túl az emlékeken és túl az agyon, mert az az egyetlen választási lehetőség, amid most van, Carl. Úgy értem, nem tudlak kihúzni, szóval csak ez az egy lehetőséged maradt, hogy megnyisd és ennyi."

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

És, nos, Carl most szörnyen elkeseredett volt, de realizálta, hogy tényleg nem süllyedt többé. A Mester hallani tudta Carl gondolatait úgymond kisikoltani belőle, "Szóval, mit kellene tennem?" A Mester mondta, "Nos, realizáld azt, hogy ez a membrán, ez a burkolat, amiben voltál, hívjuk ezt csak fizikai valóságnak, valamint hitnek és gondolatoknak. Ez az, ami megragad téged, úgymond olyan, mint a futóhomok. De, amikor megengeded magadnak, hogy megnyílj és túl lépj az agy emlékein, húgy túl lépj az elmén, sokkal több van ott. És ez nem kívülről jön. Ez mind ott van, Carl." Csaknem hallani tudta Carlt egy szitokszót mondani ezen a ponton, mert Carl hosszú, hosszú ideig keresett, keresett dolgokat, mint varázslat, erők és próbálkozott szuperember lenni és egyik sem működött. És Carl úgymond szitkozódott a Mesternek és a Mester realizálta, hogy ez csak Carl frusztrációja volt és hogy, annak ellenére, hogy próbált dolgokat és nem igazán működtek, nem próbát - nem próbált megengedni, a legfontosabb az összes közül - elengedni, megnyitni az elméjét, felfedezni azt, hogy sokkal több van azon túl, amit az elme valószínűleg valaha is tud. Szóval a Mester azt mondta Carlnak, "Állj meg és vegyél egy mély lélegzetet. Igazán percekre vagy az itt meghalástól, állj meg és vegyél egy mély

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

lélegzetet és csak engedj el, nyílj meg. Engedd ezt a membránt megnyílni felfedni Mindazt Ami van, hogy felfedje a más valóságokat, hogy felfedje azt, amit én a néhány legnagyszerűbb igazságnak tekintek az összes létezésben, aminek most nem vagy tudatában, amit nem élsz. Mindaz, amit most tudsz az, hogy benne vagy a futóhomokban és süjjedsz. De, amikor megnyitod azt a membránt, amikor túl lépsz az elmén, realizálni fogod, hogy az csak egy forgatókönyv, egy lehetőség, és sokkal, sokkal több van." A Mester úgymond hátradőlt egy nagy mosollyal az arcán, gondolta, "Átadtam egy nagyszerű bölcsességet Carlnak. Csodálkozom, hogy érteni fogja e." Carl ott ült tudva, hogy a vég eléggé közel volt és tudva. hogy ez volt igazán az utolsó lehetősége a dolgok megtételére, és Carl végül elengedte a dolgokat, amik nagyon mélyen voltak benne - hitrendszerek, korlátozások, ez a dolog, amit a Mester membránnak nevezett. Carl egy ilyen kétségbeesett szituációban volt, hogy nem volt sok más választása, szóval teljesen elengedett. És tudod, ez volt a tökéletes felállítás. Nem akarom azt mondani, hogy a Mester csinálta ezt az egészet, de ez volt a tökéletes felállítás, mert Carl az az egyik típus volt, aki lépésről lépésre halad. A spirituális úton volt, hogy úgy mondjam, de az egy ilyen makyo út is lehet. De

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

ő inkább lépésről lépésre haladna egy kicsit itt, egy kicsit ott, dolgozik dolgokon, erőlködik dolgokon, de keresztül gondol dolgokat messze túl nagyon, elemzi ezt és elemzi azt. Ez volt a tökéletes szituáció, és tudod, ez valószínűleg nem az, amit Carl, az ember választott volna. Sohasem választotta volna, hogy kimegy az erdőbe egy teliholdas éjszakán, egy futóhomok gödörben végezve, de mennyire tökéletes volt ez az egész. Ez úgymond az, amire Carlnak szüksége volt, és úgymond az, amit Carl adott magának. A Mester nem csinálta ezt. A Mester előre semmit sem tudott igazán erről. Ez nem volt része Carl végzetének, ez csak az volt, ahol Carl végzett, és ez olyan tökéletes volt. Tudom, hogy sokan közületek lehet megtapasztalt valami olyat úgymond mint ez, amin most Carl keresztül megy. Az ember lázadozik, az ember sikoltozik. Nem szereti a szituációt - úgy értem, harcol a túléléséért - de mégis ott van egy ilyen szépség benne. Nem, valóban. Ott van egy ilyen szépség benne, mert ez odavisz téged pontosan, ahol lenned kell, és pontosan ez az, ami most Carllal történik. Valószínűleg egy percnyi lélegzete maradt és aztán keresztül megy a kínzó fulladáson, ami a futóhomok gödörben történne meg. És ez tökéletes volt, mert itt Carlnak meg kell állnia egy pillanatra, túl kell lépnie bármilyen hagyományos gondolaton, bármilyen régi

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

programozásán, bármilyen makyo-ján, és ezt elég gyorsan is kell megtennie. Itt van a szituáció, ahol Carlnak realizálnia kell azt, hogy igen, próbált mindent keresztül gondolni. És ebben a pillanatban, ez úgymond olyan, hogy megáll az idő. Ebben a pillanatban a dolgok jönnek, beáramlanak Carlba. És ez valóban nem azért volt, mert a Mester csinálta ezt, de azt hiszem, hogy a Mester jelenléte elég biztonságérzetet csinált Carlnak, hogy keresztül engedje ezt az egészet. Beleáramlott Carlba - realizációk a, nos, valóságról, realizációk az utazásáról - realizációk a, nos, minden kívülről és minden belülről. A realizációk elárasztották. Óh, és ez óráknak, napoknak vagy talán heteknek érződött, de a valóságban ez csak pár percig tartott. Tudod, mert ez az összes realizáció már ott ült. Nem kellett messziről jönniük. Az összes igazság, az összes tudás, a képesség, hogy túllépj ezen a membránon, hogy ezt megnyisd, hogy igaz tudatosságod legyen ebben az életben, már ott ült. Csak várakozott annak a lehetőségnek, hogy bejöjjön. A Mester hátradőlt elragadtatva nézni. A futóhomok most az orrlyuk szintjén volt Carlnak és a Mester hátradőlt nézni a kinyilatkoztatásokat bejönni Carlba, dacára annak a ténynek, hogy nem túl sok mutatkozik most a fejéből. De a kinyilatkoztatások, amik megtörténtek Carlnak ebben a legkritikusabb

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

túlélés pillanatban, beáramlottak, és mélységesek voltak. Gyönyörűek voltak és igazán élet változtatók. És, mint mondtam, ez az egész olyan volt mint egy lassított felvétel Carlnak az ingoványban, ebben a futóhomok gödörben, és még a Mesternek is. Minden olyannak tűnt, mint egy megállás, egy pillanatra ahogy a realizációk az életről, a realizációk az energiáról, a tudatosságról, óh, mindenről beáramlottak Carlba. Áh, a Mester tudta, hogy ez egy olyan pillanat lesz, amire mindig emlékezni fog. Óh, amint visszatér a melegfürdőbe élvezni a szépséget - nem úgy, mint Carl a futóhomokban, de a Mester visszatér a melegfürdőbe csak bölcsességelni a dolgokat - ez lesz az egyik legkülönlegesebb tapasztalat, amire valaha is emlékezett a bölcsességelésben az embernek. Akár az ember meghalt vagy nem, akár Carl megcsinálta vagy nem, az nem számított, tudod, a Mesternek nem, az Én Vagyok-nak nem vagy igazán végül az embernek sem, mert ahogy Carl hamarosan felfedezi, nincs halál. És halálfélelem nélkül, valaki meg tudja nyitni ezt a membránt. Valaki el tudja engedni magát a 'memória agy' korlátozásaitól és el tud kezdeni látni dolgokat, ahogy igazából vannak. Vegyél egy mély lélegzetet. Nos, ha Carl vagy, ezt egy kicsit eléggé nehéz lenne most megcsinálni, mert az a futóhomok most az

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

orrlyukban van. De vegyünk egy jó mély lélegzetet és, a következő ülésünkben, fedezzük fel azokat a kinyilatkoztatásokat, amik Carlnak voltak amikor benne volt a futóhomokban összekuszálva indákban a legkétségbeesettebb pillanatban az életében az angyallal, aki valójában a Mester volt, aki igazán szintén Carl volt, ott ülve az egészet dolgot megfigyelve. Nos, vissza fogunk térni a következő ülésünkben megnézni azokat a kinyilatkoztatásokat, amiken Carl ment keresztül és a kinyilatkoztatásokat, amik neked vannak az életedben. Ezzel, Adamus Vagyok, hogy szolgáljalak titeket. Köszönöm. LINDA: Szóval, vedd a jó mély lélegzetet és lélegezd be a "Vagyok, aki Vagyok, Létezem"-et, ahogy Adamus javasolta. Vedd a jó mély lélegzetet és érezz bele ebbe a Carl és a Mester történetébe. Vedd a jó mély lélegzetet és hagyd, hogy ez neked legyen. Szánj egy pár pillanatot és érezd, hogy mit jelentett ez neked, mert vissza fogunk térni Adamussal és többel. Vedd a jó mély lélegzetet és, megint, lélegezd be a "Létezem, Vagyok, aki Vagyok"-ot.

Köszönöm.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

INDEX

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

2. Ülés

EPIFÁNIA

LINDA: Üdvözöllek ismét a Mester Életében. Örülök, hogy itt tudsz lenni velünk, ahogy elkezdjük ezt a második ülést. Megkérem mindannyiónkat, ahogy elkészülünk Adamusra, hogy vegye azt a jó mély lélegzetet, a mély és tudatos lélegzetet. Igazán érezz bele. Igazán engedd meg. És ahogy Adamus megkért minket, lélegezz bele a "Vagyok, aki Vagyok, Létezem"-be. Lélegezd be a "Létezem"-et. Vedd azt a jó mély lélegzetet, ahogy megnyílunk ennek a tapasztalásnak. Ez egyszerűen egy választás, amit a jó mély lélegzettel teszünk

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

meg, szóval vedd azt a jó mély lélegzetet és választ a biztonságos teret, hogy igazán megengedd ezt a tapasztalást, hogy téged szolgáljon.

Vedd a jó mély lélegzetet.

ADAMUS: Vagyok, aki Vagyok, A Szuverén Birodalom Adamusa. Üdvözöllek ismét a Mester Élete 9-ben. Üdvözöllek ismét Carl történetében. Mielőtt ott hagytuk őt, körülbelül eddig [az orráig] volt a futóhomokban, összekuszálódva ágakkal és indákkal, a Mester oldalt áll nézve ezt az egészet megtörténni. A Mester, természetesen, nem zavaró, hanem a Mester egyszerűen egy jelenlét. És, a Mester résznek, a Mester annyira várakozik, hogy ezt az egészet bölcsességbe hozza. Micsoda egy tapasztalása van Carlnak az ingoványban. De, ahogy ez van, hogy ez igazán úgymond egy - Carl éppen most megy keresztül egy epifánián, valószínűleg vagy úgy egy perce maradt mielőtt többé már nem lenne képes természetesen lélegezni. Az volt neki, amit én egy epifániai krízisnek nevezek, erőltetve a krízissel, amiben volt. El kellett engednie. Meg kellett nyílnia valami másnak. Semmilye sem maradt. Az összes harc, az összes küzdelem, hogy kikerüljön

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

ebből a futóhomokból, ami semmit sem csinál neki, szóval gyorsan váltania kellett valami másba.

Carl Epifániája

Beszéljünk Carl epifániájáról. Carl nagy epifániájáról. Az életének ezekben az utolsó potenciális pillanataiban, Carl hirtelen realizált valamit, amit én kihangsúlyoztam a Shaumbrának hosszú ideje. Carl hirtelen realizálta, "Létezem." Most, normálisan azt gondolnád, hogy ő azt gondolta, "Meg fogok halni," de vicces dolgok történnek, amikor ott állsz a peremen, az élen. Carl azt gondolta magában, "Dacára mindennek, ami most történik, Létezem! Itt vagyok!" és oly módon, sohasem érezte magát annyira élőnek, annyira élettel telinek, mint pont a potenciális halála előtt. A "Létezem," ez több mint egy elme gondolat. Tudod, az elme szereti azt gondolni, "Létezem" és ez jól hangzik, de itt Carl igazán érezte. "Létezem! Sohasem éreztem magam annyira élőnek, mint most. Létezem! És talán meghalok egy pár pillanat múlva, de még azután is Létezem." Ez egy különös epifánia, ami felülemelkedik Carlon, tudva, hogy a halál valójában nem halál. A halál nem a véglegesség. A halál nem az, amit ő gondolt és amitől az

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

életének nagy részében a legjobban félt. "Létezem. Mindig is léteztem és mindig is fogok, és nem rajtam kívülről jöttem. Létezem és mindig is fogok." Abban a pillanatban szintén realizálta, "Én vagyok a teremtő!" Most, ez lehet sohasem történt meg neki a mindennapi emberi hétköznapi életében, de hirtelen realizálta, "Én vagyok a teremtő. Tulajdonképpen én hoztam létre ezt az egészet. Én teremtettem meg ezt a szituációt. Én teremtettem meg ezt a Mestert, aki itt van. Én teremtettem meg mindent az életemben. Én egy teremtő vagyok." És abban a pillanatban, realizálta, hogy egy igaz teremtőnek nincs szándéka, nincs napirendje, nincs célja vagy terve. Realizálta, hogy a teremtés csak a teremtés kedvéért van, és aztán a teremtő belemegy abba, hogy megtapasztalja. "Én vagyok a teremtő. És ez nincsen rám kiróva," realizálta Carl. "Nincs külső erő, ami ezt csinálná nekem. Én teremtettem ezt." Ez egy nagy kinyilatkoztatás volt, egy nagy áttörés volt neki, hogy nem volt egy áldozata senki más felépítésének. Ő teremtette meg ezt. A következő, amit realizált ebben a krízis epifániában, "Én vagyok a megfigyelő. Nézem, ahogy ez az egész kibontakozik. Én vagyok a megfigyelője a saját valóságomnak. Tulajdonképpen vissza tudok lépni és megtudom

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

figyelni, ahogy történik, az összes érzelem, félelem, a hirtelen epifánia. Én vagyok a megfigyelője a saját létemnek." Ez nagyon más, mint amikor elfelejtesz megfigyelni, amikor egyszerűen cselekszel és nem figyelsz meg; amikor mélyen benne vagy, ahogy Carl bizonyára benne van, de te nem realizálod, hogy szintén megfigyelő is tudsz lenni. Ez perspektívákat vált. Ez feloldja azt a membránt, ami hajlamos a tudatosságot nagyon közel tartani. Carl realizálta, "Megfigyelek," és ez más realizációt hozott neki: éjszaka az álom állapotában, hirtelen realizálta, hogy a legtöbbször a megfigyelője volt az álmainak. Nem Carl volt az, aki csak cselekedett; ő megfigyelte Carlt az álmokban keresztül menni az összes tapasztaláson, amit egy álom adni tud, és most realizálta, hogy tulajdonképpen az élet annyira olyan, mint ez. Te vagy a megfigyelő. Szintén te vagy a színész, de te vagy a közönség a saját tapasztalásodnak, és azzal a nagyon kicsi fontos perspektíva váltással, többé már nem érzed magad csapdában. Többé már nem érzed magad úgy, hogy nincsennek meg a válaszok. Megfigyeled magad a saját tapasztalásodban, és mint a megfigyelő, azt is választhatod, hogy megváltoztatod a tapasztalást. Nem vagy beleragadva. Nos, az ember érez beragadást. Az ember azt érzi, hogy nagyon kevés eszköze van

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

megváltoztatni az életét, de a megfigyelő, aki egy kicsit még pártatlan, úgymond olyan, mint a Mester, a megfigyelő realizálja, "Meg tudom változtatni ezt bármilyen ponton - bármilyen ponton - ahogy én választom." Carl krízis epifániájában, szintén realizálta, "Én vagyok a tapasztaló. Én vagyok a megfigyelő, megfigyelek, de szintén én tapasztalásban vagyok. Ez viscerális. Ez valós . Érezni tudom ezt a húsomban és a csontjaimban. Érezni tudom annak a futóhomoknak a sűrűségét. Érezni tudom az indáknak az áthurkolódását. Érezni tudom, ahogy húzódom, húzódom lefele ezzel az egésszel. Én vagyok a tapasztaló, és ebben a tapasztalásban ez érzelmeket hoz fel. Ez gondolatokat hoz fel. Félelmeket hoz fel. Ez sok 'Mi fog történni következőleg?' hoz fel. De, mint a tapasztaló, szintén egy epifánia közepette Szintén realizálta ebben az áttörés pillanatban az életében, hogy szintén ő a bölcsességelő is. Ő volt a Mester, aki ott ült; valójában nem volt különálló. Nem volt elkülönítve. Ő volt az, aki tulajdonképpen mindent bölcsességbe visz. Nem ő, az ember, hanem ő, a teljes létező, ő volt az, aki fogja ezt a teremtést és a tapasztalást és végül ezt tiszta bölcsességbe viszi, tiszta boldogságában, nyers állapotban, ahol ez nincs vagyok, tapasztalok egy áttörést itt a futóhomokban. Én vagyok a teremtő, a megfigyelő és a tapasztaló."

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

megterhelve érzelmek, elfogultságok, sebek és minden más által, hanem csak tiszta bölcsesség. Realizálta, hogy ő az összes dolog volt. Áh! Micsoda egy csodálatos epifánia, pillanatokra a mély elsüjjedéstől a futóhomokban. Carl epifániájában, szintén volt neki ez a nagyszerű nyitás, ez a nagyszerű realizáció. Sohasem volt különösen vallásos, sohasem volt különösen tudományos sem, de mindig ment úgymond a hagyományos bölcsességgel a bolygón, hogy ez valójában egy ostoba, véletlen univerzum és valahogy az élet előugrott és kifejlődött milliárdnyi évek alatt, mindez véletlenül. Sohasem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy az esélye a, nos, az emberi szem olyan módon fejlődik, ami - és tulajdonképpen közel minden állat szeme a bolygón - statisztikailag nem történhetett véletlenül és végződhetett ott, ahol van. Sohasem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy a matematikai valószínűtlensége a ténynek, hogy ő jelen volt ezen a bolygón, mint evolúció eredménye, mindennel együtt és minden mással, ez statisztikailag annyira valószínűtlen, hogy még csak a megfontolás birodalmában sincs. De ő ment ezzel a hagyományos tudományos gondolattal, hogy valahogy ez a nagy, ostoba, véletlen univerzum kiszületett valami Nagy Robbanásból, hogy valahogy kifejlődött a legegyszerűbb fény formából valamibe, ami most

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

van a bolygón. Realizálta, hogy ez egyáltalán nem volt igaz. Ebben az epifániában - egyébként, az epifániája eltartott, óh, 30 másodpercig, mert nem sok ideje maradt. Én hosszabb módon beszélek és hosszú ideig magyarázom, de az ő epifániájában, realizálta azt, hogy ő nem csak egy véletlen terméke volt. Nem csak a terméke volt ennek az ostoba, véletlen univerzumnak, ami valahogy életbe mozgat dolgokat és valahogy intelligenciát fejleszt. Volt valami más ebben az egészben. Realizálta azt, igen, az evolúció volt, valójában, az egyik valóság. Ez egy mód a valóságnak, hogy váltásokat és változásokat csináljon, de nem csak az egyetlen dolog. Ennek egy ilyen mély hatása volt rá, csak pillanatokkal távol a megfulladásától. Ennek egy ilyen mély hatása volt rá, mert úgy élt, mintha egy apró kis morzsa lett volna ebben az óriási, óriási nagy univerzumban megtöltve galaxisokkal és csillagokkal és napokkal, egy univerzumban, ami közel határtalan, és itt van ő ez a kis folt, hogy ez volt az univerzum, ami óriási volt és ő olyan kicsi volt. Ez hirtelen egy teljesen új realizációt adott neki az, nos, az Én Vagyok- ságáról. Nem egy hatalom perspektívából, nem egy hierarchia vagy ki a jobb perspektívából, hanem egyszerűen egy realizációja a fontosságának ebben az egészben , ebben a nagy kozmikus levesben.

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Szánt egy pillanatot - nos, csak egy pillanata volt ezen a ponton - de szánt egy pillanatot, hogy igazán beleérezzen abba és csodálkozott, "Ha én nem csak az evolúció eredménye vagyok ebben a nagy véletlen, ostoba univerzumban, mi vagyok én? Mi vagyok én?" És aztán ez eljött hozzá, " Tudatosság vagyok, és semmi sem tud létezni tudatosság nélkül. Az univerzum nem tudna létezni tudatosság nélkül. Ez az ingovány és ez a futóhomok gödör, amiben benne vagyok nem létezne tudatosság nélkül. A madarak az égen, a fák az erőben nem léteznének, ahol nincs tudatosság, ott nincs semmi." Tudatosság az alapja minden valóságnak. Ez nem az elme. Ez tudatosság. Emlékezett néhány dologra, amit hallott vagy olvasott az úton a kvantum fizikáról, akik megvitatták ezt, akik megvitatták a tudatosság természetét, hogy mikor a tudatosság jelen volt, a részecskék - szubatomi részecskék - megváltoztak, válaszoltak a tudatosságra. És hirtelen elkezdte megérteni, hogy minden, minden válaszol neki; nem az elméjének, nem a gondolatainak, hanem a jelenlétének, a tudatosságának. És megint, ez egy nagyon mélységes realizáció volt neki. A tudatosság az, ami létrehozza a valóságot. Pont. Nincs külső világ. Nincs külső világ a tudatosságod nélkül. Nincsennek nappalok és nincsennek éjszakák Nincs tér. Nincs menny. Nincsennek óceánok. Nincsenek hangok. Nincs

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

zene. Semmi, ameddig a tudatosságod nincs jelen és realizálta, hogy mennyire tudattalan volt a tudatosságáról az élete minden napján. Azt gondolta, hogy ő válaszolt kívülre, ő válaszolt a természetnek, ő válaszolt az univerzumnak. De most az epifániájában, realizálta, hogy ez az egész ott van, a tudatossága miatt. Ennyi. Pont. Ez ott volt, mert ő ott volt. Ez egy áttörés volt neki, egy áttörő realizáció, és megint, azt gondolta magában, hogy talán hallotta ezeket a szavakat valahol a múltban, de sohasem érezte vagy tapasztalta meg úgy, mint most a nagy epifániájában. Szánt egy pillanatot, hogy gondolkodjon rajta, és pár pillanata maradt az életébe, de, tudod, ez ilyen nagyszerű idő. Ez egy ilyen nagyszerű idő, amikor a krízis közepén vagy - úgy érzed, hogy száz mérföld per órával mész és bele fogsz csapódni a falba és nem tudsz megállni, vagy úgy gondolod. Ez egy nagyszerű idő. Minden lelassul és hirtelen a dolgok, amik olyan közel voltak a felszínhez, készek feljönni benned, realizációk, amik még mindig mentálisan lettek feldolgozva, de még nem realizáltak egy tudatos módon, hirtelen ott vannak. Ez egy nagyszerű pillanat. És ott vannak azok, akiket hallok nyöszörögni, nyögni és mondani, "Ezen a módon kell csinálnunk?" Nos, egyáltalán nem. Egyáltalán nem, és ez az, amiért itt vagyunk a Mester Élete

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

9-ben azt mondani, "Nem kell ezen a módon csinálnunk." Azonban, ha valaha abban a pozícióban találod magad, ahol egy futóhomokban vagy egészen az orrodig, a sebességed száz mérföld per óra és hamarosan falnak ütközik, kiléptél egy repülőgépből egy ejtőernyő nélkül, akármi is történik abban a krízis pillanatban, realizálni fogod, hogy minden úgymond csak lelassul és hirtelen ott van egy óriási áttörés, egy óriási epifánia, mert, nos, kikerültél az elmédből, a membránodból - memória agy - egy kis ideig és hagyod ezt az egészet a realizációdba jönni. Tulajdonképpen, most volt, hogy Carl magában gondolta, "Ha kijutok innen - nem vagyok benne biztos, hogy ki fogok - ha kijutok innen, emlékezni fogok erre? Ha hirtelen kint találom magam ebből a futóhomok gödörből, képes leszek-e behozni ezt az életembe és tulajdonképpen most megélni ezt? Vagy csaknem olyan lesz, mint egy álom vagy egy rémálom? Meg fogok feledkezni róla és annyira elkapott leszek a mindennapi világban, hogy ez csak úgymond elhalványul?" Most mondom ezt, mert közületek oly sokatoknak meg volt ez. Voltak áttöréseid és realizációid. Néhányatoknak, egy pillanatig tartottak. Néhányaknak, ez ott volt hónapokig vagy akár egy évig vagy kettőig, és aztán

Page 2 Page 3 Page 4 Page 5 Page 6 Page 7 Page 8 Page 9 Page 10 Page 11 Page 12 Page 13 Page 14 Page 15 Page 16 Page 17 Page 18 Page 19 Page 20 Page 21 Page 22 Page 23 Page 24 Page 25 Page 26 Page 27 Page 28 Page 29 Page 30 Page 31 Page 32 Page 33 Page 34 Page 35 Page 36 Page 37 Page 38 Page 39 Page 40 Page 41 Page 42 Page 43 Page 44 Page 45 Page 46 Page 47 Page 48 Page 49 Page 50 Page 51 Page 52 Page 53 Page 54 Page 55 Page 56 Page 57 Page 58 Page 59 Page 60 Page 61 Page 62 Page 63 Page 64 Page 65 Page 66 Page 67 Page 68 Page 69 Page 70 Page 71 Page 72 Page 73 Page 74 Page 75 Page 76 Page 77 Page 78 Page 79 Page 80 Page 81 Page 82 Page 83 Page 84 Page 85 Page 86 Page 87 Page 88 Page 89 Page 90 Page 91 Page 92 Page 93 Page 94 Page 95 Page 96 Page 97 Page 98 Page 99 Page 100 Page 101 Page 102 Page 103 Page 104 Page 105 Page 106 Page 107 Page 108 Page 109 Page 110 Page 111 Page 112 Page 113 Page 114 Page 115 Page 116 Page 117 Page 118 Page 119 Page 120 Page 121 Page 122 Page 123 Page 124 Page 125 Page 126 Page 127 Page 128 Page 129 Page 130 Page 131 Page 132 Page 133 Page 134 Page 135 Page 136 Page 137 Page 138 Page 139 Page 140 Page 141 Page 142 Page 143 Page 144 Page 145 Page 146 Page 147 Page 148 Page 149 Page 150 Page 151

Made with FlippingBook - professional solution for displaying marketing and sales documents online