20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

A teste nem volt halott, de nem csak a fizikai testében találta magát, hanem a más birodalmakban. Ez az epifániája volt neki, amely óriási betekintéseket hozott neki, a tudatosságot, hogy ez az egész tudatossággal kezdődik. Valójában nincs külső világ. Valójában nincsennek külső energiák. Ez az egész az ő tudatossága volt, az ő perspektívája. Elkezdte realizálni, hogy tulajdonképpen semmi sincs ott kint. Semmi sincs tulajdonképpen ott kint. Nincs ott kint rengeteg tér, külső tér. Nincs ott ez a bámulatosan óriási univerzum. Ez az egész egy perspektíva belülről. Az emberi szemek, miközben léteznek a gyönyörű dolgok, amik azok, tulajdonképpen egy megtévesztéshez vezetnek, hogy azt gondolod, hogy a dolgok kívül vannak. De ebben a pillanatban Carl, realizálta, hogy semmi sincs ott kint. Ez mind innen belülről jön; hogy a létezősége belülről van és minden belülről van. Ez egy csodálatos betekintés volt neki, és ahogy elengedte ezt a membránt, ezt a fátylat, ezt a dolgot, ami a múltban oly nagyon elpalástolta a tudatosságát, hirtelen valami történt. Itt volt a futóhomokban, összekuszálva zsinegekben és többé nem harcol, nem próbálja megmenteni magát az őrjöngő emberi tevékenységgel, miután volt ez az óriási epifániája, és hirtelen érzett valamit a lábainál, és egy pillanatra ez megrémisztette őt. Hirtelen, a lábainál, "Mi lehet

54

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.